Közvetlenül odament hozzám, mintha még csak nem is voltam ott. Kísértet voltam, és keresztül látott.
Ott álltam a fejem lefelé, a kezem megragadta a karomat, hogy senki ne láthasson az idegekkel rázva. Még csak nem is nézett ki hogy jó. Jól nézett ki: a hajam egyenes volt, a rúzsom be volt kapcsolva, és a szoknyám elég feszes ahhoz, hogy megmutassa a nagy szamarat.
Még mindig teljesen láthatatlan voltam.
A szívem enyhén leesett, és amikor végre visszanézett, hogy elment, összeomlott. Vége volt.
Amikor elromlott a szíved, az élet sötétnek tűnik. Nehéz lesz felkelni néhány reggelet, és úgy fog tűnni, mintha minden átadna neked, miközben elakadtál, befagyasztod az üresség érzését, és nem tudsz részt venni a szokásos napi tevékenységeid során.
Az a személy, akiről úgy gondolta, sokáig marad az életében, és a kapcsolatod tervei elpusztulnak.
Természetes, hogy egy hetet, egy hónapot idegesítenek, mivelhogyan elhúzzák a jövő veszteségét, amelyet ezzel a személlyel terveztek.
Végül át kell venned őket.
Át kell menned, és ez a legnehezebb része az osztódásnak.
A kezdet egyszerű, mert tudod, hogyan reagálj – sírsz, egy nagy tál fagylalt eszel, hallgasd a dalt, amit “a dalodnak” tartasz pár héten keresztül. Rájössz, hogy vége van, és szomorú leszel.
Ez akkor van, amikor végül el kell válogatnia ezeket az érzelmeket, amelyeknek a legerősebbnek kell lenniük. Ez a pillanat a gyász és a mozgás között, ahol dönteni kell, hogy végül elengedjék, hogy minden úgy tűnik, 10-szer nehezebb.
Meg kell építeni azt az erőt, hogy ne forduljon vissza, és ne fusson vissza a karjába, ha újra meglátná őket. Meg kell hagynod a társadalmi médiaszámok átnézését, hagyd abba hagyni magadnak, hogy álmodozzanak róluk, és abbahagyják azt a reményt, hogy elkezdenek könyörögni bűnbocsánatra, vagy ismét lerázni a lábadról.
Nem számít, mennyire tűnik úgy, mintha mindez megtörténne, a cél az, hogy végre elfogadja a valóságot, ahogy van.
A valóság az: a kapcsolat nem működött. Önök ketten nem voltak kompatibilisek, az időzítés ki volt kapcsolva, vagy az a személy egyszerűen nem volt képes szeretni azt a módot, ahogyan megérdemli, hogy szeressék.
Arról van szó, hogy kijelentjük, hogy van oka, hogy vége, és így van az ideje, hogy gyászoljon róla. Arról is választ kell választani, hogy ne sírjanak többé; nem érik meg a könnyeket.
Amit fel kell ismerni, hogy az a személy, aki elhagyja az életét, nem érdemli meg, hogy benne legyen. Az a személy, aki úgy dönt, hogy bántani fog, és a porban pusztít, hogy egyedül gyászoljon, nem érdemli meg, hogy a szükségesnél hosszabb ideig gondolkozzanak.
Sírhatsz, néhány sört iszolhatsz azon éjszakákon, amikor kimegyél, újoncot újdonságod, és elkényezteted a lejátszási listádban lévő minden szerencsés szerelmes dalt, de rájöttél, amikor eljött az ideje továbblépni és az energiádat jobb dolgokra összpontosítani.
Ne felejtsd el a leckét, amit tanultál ettől a kapcsolattól, hogy miért nem mûködött, miért nem voltak igazak az Ön számára, és elkezdtek csinálni. Amikor továbblépsz, teljesen magadra.
Annak ellenére, hogy a szíved megmondja, mennyit akarsz vissza, vagy mennyit szeretne folytatni a sírást, végül elengeded ezt a személyt, és tovább fog vezetni, mint valaha is.
Hidd el nekem: Sokkal jobb érzés emlékeztetni magadat, hogy jobb vagy annál, mint hogy állandóan elgondolkodtál, hogy visszajön hozzátok. Nagyon örömmel folytatja az életed megteremtését, mint megragadni, várva, hogy visszatérjenek benne.
Vegyél magadnak valami szépet, tegyen magának az iskolai munkát, készítsen pénzt, indítson új edzésprogramot, tervezzen egy utat a lányaival, vagy akár egy időpontot is megy. Tegyél olyan dolgokat, amelyek felhatalmazzák önt, és elfelejtik, hogy mi is szomorú volt az első helyen.
Végül csak múltjáról lesz szó, amit régen elfelejtettél. Maradj erős, mert te vagy akarat átöltözni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: